sk hu
sk hu

Tényleg alkotmánybírákat választunk?

Néhány blogom és cikkem.

vissza

Évek óta tudjuk, hogy idén a parlament 9 új alkotmánybírót választ. Tudta ezt minden közjogi méltóság. Tudta a kormánykoalíció, az ellenzék, az elnök, a civil szervezetek és tudták a szakmai szervezetek is. Másszóval tudtuk – legalábbis aki egy kicsit is ismeri a hazai politikai színteret, az mindenképp tudta –, hogy nem lesz ez egyszerű feladat. A politikusok többsége nyilvánosan is beszélt erről.

Kevesebbet hallottunk viszont arról, és főként nagyon kevés egyértelmű jelét láttuk annak, hogy a közjogi méltóságok az elmúlt időszakban valóban igyekeztek volna felkészülni erre a nagy horderejű választásra, és hogy készen állnának a választás méltó lebonyolítására mindenféle politikai háttéralkuk nélkül. Túlzás nélkül állíthatom, hogy a Híd párt és jómagam is minden tőlünk telhetőt megtettünk annak érdekében, hogy jó törvény szülessen, és hogy megtaláljuk a megfelelő jelölteket.

Sajnálom, hogy ezt kell mondanom, de a legfőbb közjogi méltóságok – ahogy a parlamenti képviselők és a politikai pártok többsége is – az egész folyamatot a saját kicsinyes politikai érdekeinek rendelte alá. Kész csoda, hogy sikerült legalább 18 kiváló, szakmailag és erkölcsileg is megfelelő jelöltet állítani. Mindannyian láthatjuk, hogy ez a komoly választási aktus kínos politikai cirkusszá silányult. Ismét tanúi lehettünk az utóbbi évekre jellemző elterelő hadműveletnek: a köztársasági elnök felszólal a parlamentben, rávetjük magunkat a Hídra, meglincseljük annak képviselőjét és a dolog máris letudva. Aztán bevetjük a jól bevált praktikát, azaz ráteszünk még egy lapáttal, és besározzuk az egyik legjobb jelöltet azzal, hogy kikiáltjuk estébésnek, aztán megyünk tovább, mintha mi sem történt volna. Majd folytatjuk az ostorozást, továbbra is a kormány fejére olvassuk, hogy nem tud gátat szabni az extrémizmusnak és lop.

Ez nem siránkozás, ez tényszerű felvázolása annak, hová süllyedt a hazai politika. Egy fekete-fehér világba. Ezt sugallják a közvéleménykutatások, a közösségi hálón megjelenő bejegyzések és a tömegmanipulálóra szakosodott társadalommérnökök. Egy normális, jól működő, szűkkeblű politikai céloktól mentes közegben mindez akár így is történhetett volna: tekintettel a választás horderejére és a Szlovák Köztársaság Alkotmánybíróságának súlyára, a köztársasági elnök vezetésével a politikai szereplők: a parlament elnöke, a kormányfő, illetve az igazságügyi miniszter a kormánypárti és az ellenzéki képviselők számos tárgyaláson lennének túl, ahol megvitatták volna, hogyan lehetne ezt a választást a testület társadalmi presztízséhez méltó módon, a lehető legsikeresebben lebonyolítani.

Sajnos nem így történt. És ebben minden egyes közjogi méltóság és parlamenti képviselő vétkes. Hogy sikerül-e megválasztani a szükséges számú – tizennyolc – jelöltet (még mindig van kik közül válogatni), az mind a 150 parlamenti képviselő felelőssége. Nem egyetlen képviselőnőé és nem egyetlen párté.

Bugár Béla ízig-vérig politikus, jó államférfi lesz belőle. -Rudolf Chmel, 2018. július 7.